Kirsti Paltto: A csengő

Mihkku a tengerparton sétált, és megállt hullámokat nézni. Felvett egy követ, és bedobta a zöld vízbe. Dagály volt, és az apálykor kint maradt hordalékok most nem látszottak. A távolban a tenger és az ég között egy vízsugár szökkent fel a magasba. Egyszer a kisfiú édesapja azt mesélte, hogy néha látni lehet a bálnák vándorlását. Mihkku tekintete a tengert pásztázta, hátha megpillant most egy bálnát.