Sütő András

Pusztakamaráson, az erdélyi Mezőség vegyeslakosú kis falujában született  1927. jún. 17-én. Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban végzi középfokú tanulmányait, majd fiatalon (Balogh Edgár hívására) Kolozsvárra kerül, s lesz a Falvak Népe című hetilap munkatársa. Itt közli első szépirodalmi próbálkozásait is. Később Marosvásárhelyre költözik, szerkeszti az Igaz Szó c. irodalmi folyóiratot, Állami Díjban részesül, közben évekig magas párttisztségeket tölt be - míg rá nem eszmél ama igazságra, miszerint a diktatúrák (így a kommunista párthatalom is) természetüknél fogva nem a társadalmi és nemzeti előrelépés formái. 1958-89 között az Új Élet képeslapot irányította, a 70-es évek közepétől - ezt jelezi nagysikerű esszéregénye, az Anyám könnyű álmot ígér (1970), majd erdélyi és nemzetközi tárgyú történelmi drámái - írói-közéleti alapállása gyökeresen megváltozik: "ellenzékben" alkot. 1979-ben Herder-díjat,  1992-ben Kossuth-díjat kapott.
Fontosabb művei: Emberek indulnak (elb.-ek, 1953), Istenek és falovacskák (esszék, 1973), Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán (drámák, 1975), Káin és Ábel (dráma, 1978), A szuzai menyegző - Perzsák (dráma, esszé, 1981), Kalandozások Ihajcsuhajdiában (mesedráma, 1986), Advent a Hargitán Három játék.(Vidám sirató egy bolyongó porszemért; Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása; Advent a Hargitán.) (1987), Omló egek alatt - Arcképvázlatok és tűnődések - Gyászőrségben (1990), Heródes napjai. Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról, 1984-1987 (1994), Balkáni gerle (színmű, naplórészletek, 1999.). Nyugdíjas éveit - már súlyos betegen - Marosvásárhelyen éle le, még megérte a Cerkabella kiadó gondozta, Volt egyszer egy édesszájú medve c. meséskötetének anyaországi kiadását. Budapesten hunyt el 2006. szeptember 30-án, Marosvásárhelyen nyugszik.