Ahogy Kertész Erzsi korábbi köteteiből is már megszokhattuk remek humorral és tűpontos iróniával megfűszerezve mutatja be az újabbnál újabb történeteit. A Göröngyös Úti Iskola című sorozat első része, a Helló, felség! egy a tanév közben a 2/b-be érkező új osztálytárs, Csuda Gábor és az osztály kapcsolatának alakulását ábrázolja. A kötet játékos könnyedséggel és derűvel világít rá számos érzékeny tényezőre, azok közül, amik a beilleszkedés, illetve a másik oldalról az új és a szokatlan el/befogadásának során történik.
Csuda Gábor, amint a neve is sejteti, elsőre nem csupán egy nem igazán szokványos figura, hanem egyenesen egy különc, aki teljesen kilóg a többiek közül. Valójában azonban több szempontból is kiemelkedik közülük, de elsősorban nem a hosszú piros uralkodói palástja és a saját készítésű arany vagy ezüstös borítású királyi koronái révén, hanem humora, nemes lelkű gesztusai, nagyvonalúsága, kedvessége és jószívűsége által, amivel sokáig semmit nem tudnak kezdeni a többiek. Sőt, többüket egyenesen irritálja, különösen Robit, a 2/b legharciasabb tanulóját és az ő közeli barátait, akik minden mozdulatát igyekeznek utánozni. Szinte borítékolható, hogy konfliktus alakul ki majd közöttük. Az igazi összeütközés mégis elmarad, hiszen Gáborról minden rosszindulatú megjegyzés és gesztus lepattan. Minden esetben szelíd eleganciával és egy-egy szellemes megjegyzés kíséretében szereli le őket. Egyik szembeötlő példa erre Robi első provokációja, amikor leveri Gábor a fejéről a koronát, akinek a válasza lehengerlő:
„letette a szendvicsét, kihajolt a padból, és szó nélkül felvette a koronát. Kicsit tisztogatta, egyengette, majd szertartásosan visszahelyezte a fejére.
– Te nem hordod a tiedet? – kérdezte Robitól kedvesen.
Robi eltátotta a száját.” (12.) A hatalmi harc egyik első állomása lehetne ez a jelenet, amikor az újonnan érkező szembesül az osztály erőviszonyaival, de láthatóan Gábor jelentéktelennek tartja az efféle játszmákat, miközben finom iróniával semmisíti meg az ellenfél támadását. Hasonló jelenetbe torkollik a farsang is, amikor Robi Csuda Gábornak öltözik, hogy így gúnyolja ki, ezzel szemben viszont ő szégyenül meg, amikor az új fiú egy rövid uralkodói tanfolyamban részesíti mindenki előtt.
A 2/b, mint minden osztály, sokféle gyereket tömörít, akik eltérő ritmusban, de szépen lassan elfogadják Gábort. Mivel a kötet fókuszában Csuda Gábor áll, az osztály egyes tanulóiról egyenként nem sokat tudunk meg, viszont általuk igen jól modelleződnek le a csoportdinamika mozgásai, amelyek működésbe lépnek egy kisiskolás közösségben is, ha új osztálytárs érkezik közéjük. Így az osztálytársak elsősorban az új fiúhoz való viszonyulásuk függvényében kerülnek időnként a figyelem középpontjába.
A kötet kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy a különleges mesehősök világa és a valóság hogy férhet meg egymás mellett az iskolában? Válhatnak-e a mesehősök az iskolai mindennapok részévé? Hogy tűri el az iskolai közösség, ha valaki kilóg a sorból? Megőrizhető-e és lehet-e érték a többiektől elütő másság? Csuda Gábor megmutatja, hogy igen, azzal, ahogy megjelenésével és viselkedésével becsempészi az osztályba és az iskolába a királyok mesés miliőjét. A többiek először Supermanhez hasonlítják és kinevetik. De ő mindenki előtt felvállalva mutatja meg: számára királynak lenni sokkal több egy elképzelt mesebeli világ megidézésénél, hiszen gyerekként minden mozdulatában a királyok nemesi értékrendjét tükrözi. Mondhatjuk mindezt róla úgy, hogy közben ő sem hibátlan, hiszen ő is egy diák, akinek írás-olvasási nehézségei vannak, amiért korrepetálásra szorul, és a tornaórán is rendkívül esetlen. Tagadhatatlanul részét képezik Gábor önazonosságtudata vállalásának külsőségek is, ezzel szemben, amikor az osztályfőnök megtiltja a királyi palást és a korona használatát neki az iskolában, ő mégis teljes lényével és minden megnyilvánulásával király marad, még ha egy ideig „száműzött királyként” is. Az osztálytársaknak sokáig nem kis fejtörést okoz, hogy megértsék, hogyan lehet király valaki közöttük, mitől válhat azzá, vagy egyáltalán mit is jelent királynak lenni? Gábor révén tapasztalják meg, hogy az osztály általa még gazdagabbá és színesebbé vált, s hogy nem a korona tesz valakit királlyá, hanem elsősorban a tettei. Csuda Gábortól még azt is megtanulják, hogy a királyságból nem lehet kinőni, csupán felnőni hozzá.
Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola című regénysorozata elsősorban a kisiskolásokat szólítja meg a mindennapjaikban megjelenő problémák ábrázolásával. De a Helló, felség! kiváló a közös családi olvasásokhoz is, illetve remek alapot nyújthat az önelfogadásnak, a másság iránti érzékenyítésnek, valamint a másoknak megfelelési kényszer feloldásának iskolában történő csoportos megbeszéléséhez és feldolgozásához is. E kérdéseket a kötet több oldalról és több egymásra tevődő rétegben is megmutatja, hiszen nemcsak azzal szembesülünk ebben a kiváló problémaorientált műfajú gyerekkönyvben, hogy a gyerekek hogyan boldogulnak önazonosságuk felismerésében és megőrzésében, illetve a többiek másságának megélésében és elfogadásában, hanem azt is láthatjuk, hogy a felnőtteknek hogyan, illetve egyáltalán sikerül-e támogatni, segíteni ebben a gyerekeket. Ugyanakkor megrendítő a regénybeli tanárokról megjelenő összkép, hiszen komoly hiányosságokkal rendelkeznek úgy önismeret, mint a tolerancia terén. Miközben a gyerekek igyekeznek megérteni mit jelent és mitől, miért lenne Gábor király, addig sem az osztályfőnök, Rita néni, sem Maja néni, az igazgató nem próbálja kideríteni, mi lehet Csuda Gábor szerepjátékának a háttere, és miért és mitől más ez a gyerek. Gábor érkezése előtt Rita néni az osztály előtt róla elejtett félmondatai csak megágyaznak a gyerekek előítéleteinek és félelmeik kialakulásának, de az osztályba érkezése után a későbbiekben sem képes segíteni a fiú beilleszkedését. Rita nénit elsősorban az igazgatónőnek való megfeleléskényszere és az iskolai szabályrendszer normáinak érvényesítése mozgatja, miközben viszolyog mindentől, ami eltér az általa addig megszokottól. Alakja egyben jól példázza, mennyi feszültség és szorongás forrása lehet a felnőttekben is, ha csupán a másoknak való megfeleléskényszer hajtja őket. Az ebből a szempontból a Gábor és Rita néni között érezhető erős kontraszt is rámutat, milyen fontos és mekkora szükség van önmagunk és mások elfogadására.
Metzing Eszter lenyűgöző illusztrációi remekül hozzák játékba és erősítik fel vizuálisan is a Helló, felség! szellemes, humoros és fordulatokban gazdag jeleneteit. A részletgazdag képek nemcsak a legkülönfélébb karaktereket érzékeltetik kiválóan, hanem a szereplők egymáshoz való viszonyulását is hitelesen elevenítik meg. Ezek közül az egyik legkiválóbb Rita néni és Maja néni ábrázolása a 29. oldalon vagy a 65. oldalon látható kép, ahol Csuda Gábor szülei tanácskoznak a tanárokkal, ezeken a szereplők a helyzetükből vagy beosztásukból adódó eltérő erőviszonyai és a játszmái is tökéletesen lelepleződnek. Az illusztrációk több oldalpáron a történet részleteinek alapos képi ábrázolása közben további szellemes történettöredék felvillantásával örvendeztetik meg az olvasókat.
